Nyári fagy, avagy ugat a kutyánk :)

No, a címben felvázolt két különös eseménynek nincs köze egymáshoz, de mindkettő tény. Én pedig irtó álmos vagyok, úgyhogy bocsi az összemosásért. 

A nyári fagy az agyamban alakult ki. Olyan tipikusan hangzik, de: én, aki bárhol, bármikor, bárkinek bármilyen lakását, szobáját, fürdőjét, malacólát képes vagyok berendezni gondolatban, a saját házunknál leblokkoltam :( Művészi válságba kerültem. Vagy csak az olyan puritán dolgok nem indítanak be, miszerint hol és mennyi dugalj legyen a falon? Nem tudom, de itt és most bocsánatot kérek mindenkitől , akit (gondolatban vagy esetleg szóban) hülyének néztem, amikor nem tudott mit kezdeni a korlátlan szabadság lehetőségével. Nagyon nem könnyű pontosan meghatározni például az új fürdőszoba méreteit, kompromisszumokat kötni magammal, és főleg: dönteni. 

A fürdőszobánál maradva megállapíthatom, hogy utálom a bojlereket. Én egy igazán szép fürdőSZOBÁT szeretnék, ahol valahogy nincs helye az ilyen hétköznapi dolgoknak. A mosógéptől úgy néz ki, seikerül megszabadulnom, mert annak a jelenlegi kis zuhanyzós fürdőben lesz helye - milyen burzsujok leszünk két fürdővel :) - a bojlert meg talán "elrejtem" az ajtó mögé, hogy legalább a belépéskor meglegyen a hangulat. Persze akkor hova kerül a wc? Azt sem szeretném túlságosan szem előtt "tartani". Most biztos lököttnek gondoltok, de remélem, a végeredmény majd engem igazol. De hol van az még... Talán ha felépülnek a gipszkarton falak, meglesz a varázsdobozom - most még hiányoznak a konkrétumok: cilinder nélkül nem tudok nyulat varázsolni :)

 A kutyánkból pedig Csigusz, a cicánk varázsolt "igazi" kutyát. Csak egy karmolás kellett - hogy nem jöttünk rá? Mint már korábban írtam, Csádé (sziú/lakota nyelven: szív - ez egy másik történet) kutyánk egy hete, mióta nálunk van, meg sem szólalt. Néha nyüszített, egyszer morgott, bár azt csak Párom hallotta, és ennyi. Ugatás semmi. Már többen sajnálkoztak, miszerint nem lesz ebből jó házőrző kutya, talán le kéne cserélnünk, de én hittem benne, és lőn.

Amikor ma délelőtt kiengedtük Csádét a hátsó kertrészből (amíg nem lakunk ott, még nem övé az egész kert), két kör eszeveszett rohanás után leült a lépcsőre Párom mellé. A cica idegesen nézte, de aztán közel jött, és nagy meglepetésünkre a kutya sem bántotta, csak szagolgatta. De a macska mégiscsak ideges lehetett, mert egyszer csak jól pofánkarmolta Csádét, aki erre morgott egy mennydörgés-szerűt, és UGATOTT! Igaz, csak egyet, de akkor is! Én úgy megörültem, hogy szerintem a kutya is hülyének nézett.

Ezzel a nem-ugatással kapcsolatban is arra gyanakodtam, hogy bántották szegényt korábban. Talán verték is, ha ugatni mert, a mellkasán van egy sebhely. :( A labdától mintha félne, és ma, amikor a mosdóról jövet gomboltam be a nadrágomat, ahogy meglátott, felugrott Párom mellől, és elég indulatosan nézett, mintha védekezne...talán nadrágszíjjal verték...? A lényeg: sok szerete kell ennek a kutyusnak. A hangja már megjött, lehet, labdázni is fog? :)